Tényleg nagyon szomorú volt. Engem az bőgetett meg kis híján, amikor Gaius végül megtörik, és amint kimondja a nevet, láthatóan megvonaglik a fájdalomtól, és szinte már vártam, hogy elsírja magát… és ki tudja, talán azt könnyebb lett volna elviselni és én is sírtam volna, mint hogy egyszerre azon a szeretetteljes, meleg hangon kezdett beszélni Merlinről és Merlin majdani Albionáról, miközben csak úgy sütött róla a sok hit, amit a fiúba vet, és, és ettől mégsem tudtam sírni. Csak úgy ott voltam a határán. De lelkiekben nagyon megviselt.
Gyönyörű volt az az utolsó jelenet is, amikor Gaius részben ugyanezeket elmondja Arthurnak is. Nagyon örültem, hogy elmondta neki, hogy az öreg varázsló minden erejével próbálta megmenteni az apját. Lehet, hogy Arthur most még nem hiszi el, de innentől már mozgolódhat a fejében a gondolat.
Gaius karakterét az utóbbi időben hajlamosak voltak elnagyolni, és Merlinnek is ellentmondó tanácsokat adott, de most ismét remekelt. Az első évad zárójára emlékeztetett az epizód intenzitása.
Merlin és Arthur… hú, a kihallgatást követő jelenet beütött. Merlin játssza a csöndes, jó szolgálót, de amint Agravaine lelép, már hangot is ad saját véleményének, tudván, hogy maguk között barátként beszélhet a királlyal. És Arthurról ANNYIRA sütött, hogy aggódott Merlinért, és képes lettem volna felpofozni, amiért elhallgattatta Merlint, mikor az Agravaine kétszínűségéről kezdett beszélni… :@
Ja, meg amikor még Agravaine előadja a "valaki, akiben annyire megbíztunk, aki ilyen közel állt hot hozzánk... a sok évnyi hazugság és árulás" meg yada yada yada... iszonyatos, milyen arcot vágott közben Merlin. Látszott, hogy belegondol, hogy mindez őrá is igaz, és Arthur akkor is ezt fogja érezni, mikor róla derül majd ki az igazság, és ez nagyon fáj neki.
Na igen: Agravaine. Ahogy Ajna is írta, nagyon tudja, hogy kell manipulálni. Fantasztikusan csinálja, azt el kell ismerni: belevisz jó adag kételyt, mintha ő maga sem akarná elhinni, közben ártatlan képet vág, és ezzel teljesen a gyanúsítható személyek fölé emeli magát Arthur szemében. Áááá, de utálom, istenem. Mindig a kétszínűeket utálom a legjobban. Bahh. >__<
Gwaine aranyos volt, bár kicsit többet vártam tőle az előzetes beharangozások után. Na jó, az is igaz, nagyon felspanoltak azzal a teóriával, hogy Gwaine talán megtudja Merlin titkát, és emiatt kicsit csalódott voltam, na de a barátságuk kézzel fogható, ennek pedig örültem. Jó volt látni, hogy ment megnézni, hogy van Merlin,
ahogy Gwen is – mindkettőnek örültem.
És, így a végére hagyva: Alator nagyon tetszett!
Egyrészt imádtam az akcentusát, olyan aranyos volt, másrészt, hogy a végén Ő volt az, aki az utolsó pillanatban váltott színt, miután Ő tudta meg Merin titkát… wáá!
Mikor a kis monológját követően letérdelt a köpni-nyelni nem tudó Merlin elé, annyira vigyorogni kezdtem, hogy még most is sajog tőle az arcom.
Morgana meg bekaphatja. -.-
That being said, alig várom a következő részt. ^^ A preview nagyon megmozgatta a fantáziámat. A csajszi vajon kételyt ébreszt mindenkiben Merlin iránt, vagy valami ilyesmi? Akárhogy is, biztos nagyon jó lesz. : ) (És több Percy, igeeen! X3)
A 10* azt hiszem nem is kérdéses.
Fórum kezdőlap
Vissza a tetejére
=3
). pl Gwain és Gwen is ment megnézni Merlint, hogy hogy van. Az ébresztős jelenet 
