Hú. Hát…
hú. Ez… határozottan intenzív volt.
Nem csoda, hogy ennyire be lett harangozva. Tényleg fantasztikus volt, főleg a színészi játék. Különösen Angelnek örültem, mert végre ő is megmutathatta, mit tud. Hasogatott a mellkasom a tróntermes jelenetnél. Meg úgy amblokk az egész részben. (Tegnap minden Arwen, Merthur és Gwencelot rajongó együtt szenvedett a tömérdek angst láttán!)
De – és igen, itt jön a de. Sajnos nem nyerte el tökéletesen a tetszésemet.
Nem titok, hogy odavagyok a Gwencelot párosért, és
rettenetesen fájdította a szívem, hogy a készítők mindent megtettek azért, hogy bebizonyítsák nekünk: Gwen már nem szereti Lancelotot. Lance eleve nem is vette ki igazán részét a dologból, hiszen csak halott!Lance volt az, aki nem is emlékezett semmire, és csak „Morganáért élt”. Gwen esetében pedig bevetették azt a csinos kis karkötőt, aki ezután megbűvölten vetemedett hűtlenségre. Jó, nyilván már megtanultuk, hogy a BBC-s Merlint nem érdemes nagyon hasonlítgatni az eredeti legendával, hisz pont az a lényeg, hogy itt megcsavarják a dolgokat. Lehet, hogy a legendában Lancelot és Guinevere az igazi tragikus szerelmespár, akik együtt ellovagolnak a naplementébe (…), de a BBC-sek történetében az Arwen a csúcs, és nem fogja meghatni őket az, hogy én személy szerint sokkal több chemistry-t látok Lance és Gwen között, mint Arthur és Gwen között.
Lényeg a lényeg, nagyon örültem volna, ha nem kell ilyen csecsebecsékhez folyamodni ahhoz, hogy behozhassák a hűtlenséget. Felőlem később ugyanúgy összehozhatták volna az Arwent, nem zavarna, mert akkor legalább tudnám, hogy igazi volt az a kis Gwencelot is, míg ha nem is vált teljessé soha. *sóhaj* Hajj, na mindegy, ez a műsor csodák csodájára nem arról szól, hogy én mit szeretnék. ^^” Egyébként nem kétlem, hogy az évad végére Gwen és Arthur ennek ellenére össze fognak esküdni. Talán Merlin megtalálja majd a karperecet, ezzel bizonyítják, hogy Gwen szabad akarata ellenére cselekedett, Gwen felbukkan a 4x11-ben és hősiesen megmenti a napot, Arthur kis bizalmatlanság után megbocsát neki, és jön a nagy dínomdánom.
Ezen túllépve minden pazar volt.
De komolyan. A feszültséget az egész epizód alatt kiválóan fenntartották. Morgana jelenetei nagyon tetszettek. Sokkal kézzelfoghatóbb a karaktere ebben az évadban, mint korábban, letisztázottabbak, emberibbek (még ha gonosz is). A jelenet, amikor előhívta Lancelotot, csodálatos volt. És esküszöm, ráhangolódtam a Morgana/halott!Lancelot párosra! XD Olyan jók voltak együtt a jeleneteik. Imádtam, ahogy Morgana megjegyezte, hogy szinte már sajnálja, ami ebből a nemes lélekből lett. És egyébként ha nekem lenne egye ilyen szexi fickóm, aki csak a kívánságaimnak élne, hülye lennék elküldeni Camelotba, majd dolga végeztével rávenni, hogy nyírja ki magát.
A feltámasztott Lance érdekes volt. Nekem egyáltalán nem úgy jött le, hogy gonosz. Cseppet sem volt gonosz, csak pusztán
formázható. Annyira vágyott, hogy megfeleljen az úrnője kívánalmainak. Ha más támasztotta volna fel, talán egészen más lett volna a jelleme. Nyilván nem olyan, amilyen életében volt, de… más. Nem kifejezetten gonosz. Számomra kifejezetten tetszetős volt, milyen feltétlen hűséget mutatott Morgana irányába, hogy gyakorlatilag meghalni is szó nélkül képes volt, csak mert a nő azt kívánta.
Santiago fantasztikusan alakította ezt a kétes szerepet. Tökéletesen látszott rajta, hogy valami nem stimmel vele, de nem volt az az Egyértelműen Gonosz (mint mondjuk a 3. évados Morgana). Bár mit tagadás, a
Vigyázat! Feltűnően Talpig Feketét Hordok, Mint Agravaine És Morgana, De Nem Vagyok Gonosz, Dehogy! apróságot illetően lennének fenntartásaim. :’D
Sajnálom, hogy máris megint megölték. (Bár gyönyörű volt az a jelenet. Mintegy Freya2, csak épp virágokkal felturbózva.
) Nyilván nem lett volna ezek után Camelotban, de ha kihagyták volna, hogy Morgana megölje, ellenben Merlin ugyanúgy felszabadította volna a lelkét… *álmodozik* Á, sok mindent ki lehetett volna hozni még belőle. Nagyon jó lett volna látni a régi Lancelotot. És noha mind tudjuk, hogy a Merlinben nincs végleges halál, azért erősen kétlem, hogy még egyszer feltámasztanák Lance-t.
Féltem, hogy Merlinnek nem sok szerepe lesz ebben az epizódban, de alaptalanul.
És remekelt ő is! Az a lelkes/döbbent légkör, ami körülvette őt, mikor megtudta, hogy Arthur feleségül fogja venni Gwent, édes volt. És ahogy utánuk lopakodva kileste a leánykérést!
Jó volt látni, mert Arthur és Gwen is a barátai, és Merlin látványosan örült a barátai boldogságának.
Aztán látványosan hasogatott a szíve a barátai fájdalmáért.
Jó volt, hogy megpróbált Arthur lelkére beszélni. Jó volt látni a szokott kis megbeszéléseit Gaius-szal evés közben a kisasztalnál. Azt hiányoltam, hogy Gwen távozásakor nem ment oda hozzá elbúcsúzni tőle. Gondolom, nem igen tudtak volna mit mondani egymásnak, de azért legalább egy kurta búcsú jól vette volna ki magát.
Elyan. Igen, őt is megemlítem, bár alig volt szerepe a részben. Hogy miért említem meg?
Mert alig volt szerepe a részben. A húgát eljegyzi a király, és egyetlen mozzanatot sem látunk, amiben önfeledten ölelkezne Gwennel, vagy vigyorogva fejet hajtani leendő sógora, a Király előtt? A húga tiszteletére tornát rendeznek. Elsők között kellett volna odamennie, és megszerezni egy koszorút Gwennek! (na jó, talán Arthur után). A húga megcsalja a királyt a menyegző előtti napon. Akkor láthattuk, hogy igen csúnyán néz Gwenre, mikor azt térdre kényszerítik a földön, majd szó nélkül távozik. Legalább egy utalást szerettem volna arra, hogy próbálja megbeszélni Gwennel, mi is történt, esetleg kiakadva lehordja, vagy valami egyéb bátyós tettet. A húgát tömlöcbe zárják. Meg se látogatja? A húgát száműzik Camelotból. Oda se tolta a képét, mikor Gwen összeszedegetne a cókmókját, és kisírt szemekkel nekiindult a nagyvilágnak.
Szóval… igen. Elyan hiányzott.
Arthurt rettenetesen sajnáltam, annyira összetört. Általában higgadt és megfontolt, ahogy az egy uralkodótól elvárható, de most két ízben is átvették az irányítást az ösztönök, és kitörtek belőle az indulatok: amikor rajtakapta a párost, és ordítva Lancelotra rontott, majd amikor próbálta megbeszélni Gwennel, mi is történt, és hirtelen üvöltve kirobbant belőle a feszültség. Még meg is ragadta Gwent, és megrázta! Annál a jelenetnél rettenetesen megijedtem. Gwen amúgy is be volt rosálva, sokáig megszólalni sem bírt, és ahogy hirtelen nekiesett Arthur… hát menten összecsuklottam volna. Borzalmas.
Amikor Arthur közli vele, hogy látni sem bírja az arcát, ezért menjen el, örökre, a számat harapdáltam. Tudom, nem örökre szólt ez a döntés, de a sok angst megviselt. De még hogy! Hajjaj.
A végén is csak az a színtiszta fájdalom sugárzik belőle, amikor bontják le a menyegzői díszleteket, és Arthur még Merlinre is képtelen ránézni, csak mikor kimondja, hogy „teljes szívemből szeretem Guinevere-t”…. Szegéééény.
És Gwen. Szegény lányt jól csőbe húzták. (A karkötős, és hamis-szerelmes dologról már kifejtettem a véleményem, nem megyek bele még egyszer.) Angel fantasztikusan alakított, Gwen jelenetei és reakciói rendkívül jól voltak megírva és eljátszva. Két mozzanat volt csupán, ami nem tetszett: a jelentéktelenebb, amikor Arthur a trónteremből távozik, ő pedig sírva utána indulna azzal a nyöszörgéssel hogy „nem tudok nélküled élni!” Ez nekem túl csöpögős volt, túl nyüszítős, túl tehetetlen várkisasszonyos… bár gondolom, abban a pillanatban épp elnézhető. Elvégre mégiscsak nagy lelki trauma alatt volt.
Ami fölött viszont nem tudok szemet hunyni, az a következő megjegyzés: „Mindig is csak annyira vágytam, hogy a királynéd lehessek.”
„Hogy a
KIRÁLYNÉD lehessek.” Nem a felesége, nem a párja. Nem, hogy mellette lehessen. Nem, hogy vele öregedhessen meg.
Nem. Hogy a királynéja lehessen. Majd: "És még most is a királynéd szeretnék lenni."
Ez engem annyira felbosszantott! Gwen nem ilyen, Gwen nem mondta volna ezt, mert ez úgy hangzik, mintha csak a trónra vágyna, holott Gwent aztán végképp nem érdekli a trón. Akkor mégis mi volt ez a megjegyzés? Nem tudom, miért adta a szájába ezt Lucy Watkins, de egyáltalán nem vagyok kibékülve vele.
Hát, ennyi lenne, azt hiszem. A 10-est természetesen megkapja, mert ilyen érzelmi hullámvasutat még egy epizód sem tudott felmutatni eddig, és bár rengeteg rajongó szívét törték most darabokra, ez is csak a heves érzelmi reakció kiváltására képes tehetséget és tudást mutatja. Mindez a sokszor hangsúlyozott fenomenális színészi játékkal fűszerezve, és igazán nem lehet több, amit néző kívánhatna.
Következő héten: na EZEK UTÁN bezzeg jön az Elyan action!
Fórum kezdőlap
Vissza a tetejére
=3
