ajna27 írta:
Ez nekem magas. Attól több Lance és Gwen között a kémia, hogy egyszer megmérte a combját, meg Lanci ki akarta szabadítani a börtönből?mert ami a mostani részben volt, hogy Gwen simogatta, meg a kezét szorongatta, meg nézett rá mint egy kiéhezett..., az nem kémia, hanem mágia volt.
Senkinek sem tűnt fel, hogy amikor Lanci elment Gwenhez, és még nem adta oda neki a karkötőt, Gwen szabályosan hátrahőkölt mikor felé lépett?
És Artúr és Gwen között nincs kémia? pl:
3.02ben amikor alig bírja ki hogy ne csókolja meg Gwent, és még sorolhatnám. Amikor képtelen az apjára figyelni, mert csak Gt látja, és kiborítja a kupát, vagy amikor tüzet raknak az erdőbe
stb.
Mintha mindenki elfelejtené az eddig történteket, mert megjelent Lancelot.
Nyilván, a 4x09-ben nem volt igazi chemistry közöttük, lévén Lancelot csak egy shade volt, egy szép tekintetű, ám érzéketlen, kizárólag Morgana előzetes programozását követő – majdhogynem lélektelen – test, míg Gwen a karperec sugallatára cselekedett, ergo egyikük érzései sem voltak igaziak. (Bár Morgana azt mondta, a karperec nem új érzelmeket táplál belé, hanem a régieket erősíti fel, tehát volt idő, amikor Gwen őszintén így érzett.) Ez az epizód ilyen téren nem is szerepeltette az igazi Lancelotot, kivéve a legutolsó jelenetben, úgyhogy nem ezekre gondoltam.
Ízlések és pofonok, én igenis úgy érzem, hogy Lancelot és Gwen között több chemistry, több
frisson van. Ennek nem előírása, hogy sok jelenetük legyen együtt, vagy hogy régóta ismerjék egymást. Szimplán a jelenetek intenzitása a kulcs, az gymásra vetett tekintetek, és én úgy vélem, sokkal erőteljesebbek voltak azok a momentumok, amik közöttük történtek. Ami Lancelot mellett szól számomra, hogy ő valóban az, amit annyiszor hangsúlyoznak a szereplők és: a legbátrabb, a legnemesebb. Az első évadban még csak egyszerű fiatalember volt, de az első, aki felfigyelt Gwenre. Abban a legelső részben pattogott körülöttük a levegő. A Lancelot & Guinevere-ben pedig én úgy éreztem, döbbenetesen hirtelen robbant ki minden – előzetesen elnyomott – érzelem, ami korábban nem jelent meg. Pedig tudtuk már akkor is, hogy nem lesz belőle semmi, mert Lancelot túl nemes ahhoz, hogy Arthur és Gwen közé álljon. Azt meg kell vallani, hogy Lance kevés szerepelése miatt túlzottan felerősítették a dolgokat, emiatt megalapozatlannak tűnhetnek a hirtelen szerelmi vallomások (a sorozat mégiscsak az Arwent támogatja), ettől függetlenül én gyönyörűnek találom.
Arról viszont senki nem tud meggyőzni, hogy Arthur és Gwen között igazi chemistry van.
Sokszor az az érzésem, hogy a sorozat csak le akarja nyomni a torkomon ezt a párost, és mivel ilyen látványosan erőlködik, csak ösztönösen visszakozni kezdek. Jó ideig alig vártam, hogy összehozzák őket, mert annyira édes volt Gwen, de onnantól, hogy megjelent a románca Arthurral, mintha kicserélték volna, és csak a szerelmi jelenetek drámájáért jelent meg a vásznon. Rengetegszer volt, hogy részeken át egy szót se szólnak egymáshoz, aztán meg hirtelen egymásnak omlanak, és
minden drámai szerelmes jelenetüket a fények és hegedűszó kísérete nem csak előre várttá, de már-már unalmassá tesz. Nekem legalábbis az az érzésem támad tőle, hogy igen, megint jön a zene, legyünk túl rajta, tudjuk, hogy be kell következnie.
De ami a legfontosabb, számomra legalábbis, hogy nem érzem azt, hogy
igazán ismernék egymást. Arthur az első évadban mintha nem is tudta volna, hogy létezik Gwen, aztán hirtelen nagyon érdekesnek találta, de Gwen onnantól már nem az a dadogós, önmagát zavarba hozó Gwen volt, hanem a saját igazáért kiálló, a népért kiálló hölgy. Ezek remek tulajdonságok, persze, de az én értelmezésemben ettől Arthur nem a nőt látja Gwenben, hanem a majdani királynét. Ugyanez vonatkozik Arthurra is: azt a legelső részt leszámítva, amikor Gwennél lakott pár napot, és bunkó volt, többé nem mutatta meg Gwennek azt a másik oldalát, amit Merlin, és talán még a lovagok is jól ismernek. Gwen előtt nem adja ki a személyiségének minden részét, csak a nemes, hős, lovagias és romantikus (! – komolyan, az a leánykérő…
) férfit, ergo Gwen is csak a királyt látja benne, nem azt a lusta, trehány, morgós, öntelt tökfejet. XD Jó, nyilván mindenki a legjobb oldalát igyekszik megmutatni a szeretett személynek. De akkor igazán teljes a dolog, ha minden oldalát ismerjük a másiknak. Lance és Gwen között nem éreztem ilyen problémát.
Mások nevében nem szólhatok, én nem felejtettem el semmit. Vannak imádnivaló Arwen jelenetek, és nem kétlem, hogy szeretik egymást. Nagyon szeretik egymást. De számomra a Lancelot és Gwen közötti sokkal intenzívebb.
No, elnézést a terjengős reagálásért, talán nem jelentek be újdonságot, ha azt mondom, szeretek beszélni.
Nehogy bárki is a személye vagy a kedvenc párosa elleni kifogásolásnak vegye az elhangzottakat, csak a saját véleményemet és meglátásaimat osztottam meg.
Fórum kezdőlap
Vissza a tetejére
=3
), de itt azért maradandó dolgok történtek. Személy szerint én arra vagyok kíváncsi, hogyan fog Arthur viszonyulni Elyanhoz. Oké, a srác nem tett semmit ellene, de tekintve, hogy az előzetes alapján kicsit be fog kattanni, és még rá is támad Arthurra, a király pedig esetleg nem feltétlenül gondol rögtön mágiára, megfordulhat a fejében, hogy Elyan a húga száműzetéséért ront rá, nem?
