Ma még a második, aztán holnap folytatom.
~
TÖRÖLT JELENETEK 4X02 ~
Jelenet #9Gwen: Semmit nem tehettél volna?
Gaius: Erre nincs orvosság, Gwen. A Dorocha érintése halált hoz.
Gwen: Ez esélytelen.
Gaius: Nem szabad elveszíteni a hitünket! Bíznunk kell Arthurban. Nem fog cserbenhagyni minket.
Gwen: Nem fog visszatérni, igaz? Ahogy elbúcsúzott tőlem, egyszerűen tudtam, én…
Gaius: Vissza fog jönni. Biztos vagyok benne.
Jelenet #22Gwen: Hányat veszítettünk el múlt éjszaka?
Gaius: Tizet, tizenötöt, nem tudom, már nem is számoltam. Gondolj arra, mennyit öltek meg az után, hogy bezárták a kapukat.
Gwen: Nem tartod furcsának, hogy ilyenkor merészkedjen ki?
Gaius: Valóban furcsa.
Jelenet #32Lancelot: Miért csinálod ezt, mikor tudnál egyszerűen csak… *varázslásra gesztikulál*
Merlin: Megszokásból. Camelotban általában nem tehetem meg. Túl veszélyes.
Lancelot: Nem lehet könnyű.
Merlin: Régen átoknak hittem. De most már tudom, hogy ajándékot kaptam. Értem, miért alakult így az életem. A mágia nem csak rólam szól, hanem egy is velem, ez… ez vagyok én.
Lancelot: Én is így éreztem, amikor életemben először vettem kardot a kezembe. Tudtam, hogy erre születtem.
Merlin: *mosolyog*
Lancelot: El fogod mondani valaha is Arthurnak?
Merlin: Szeretném, hogy tudja. Hogy lássa, csak egyszer.
Lancelot: Mit gondolsz, mit tenne?
Merlin: Értelmetlen ezen gondolkodni. Sosem fogja megtudni.
Lancelot: …
Merlin: … Gyere. Holnap hosszú út áll előttünk.
Jelenet #33AMorgana: Az én drága áldozatom?
Agravaine: Épp hazafelé tart.
Morgana: Jó vagy, Agravaine uram. Olyannyira jó, hogy el kell tűnődnöm azon, megbízhatok-e benned.
Agravaine: De hölgyem, biztosítottalak téged holtomig nem múló szerelmemről!
Morgana: Nincs rá szükségem. /?? ezt nem hallom rendesen
/ *kicsavarja Agravaine kezét*
Agravaine: **** hogy a szolgád lehetek!
Morgana: Nincs semmi, ami gyengédebb… vagy véglegesebb lenne a Dorocha csókjánál.
Jelenet #38*ajtókopogás*
Agravaine: Lépj be! *Gaius bejön* Gaius. Minek köszönhetem a látogatást?
Gaius: Igazság szerint, uram, Guinevere-t keresem. Úgy hallottam, beszélt vele.
Agravaine: Sajnálom, hogy fölöslegesen fáradtál ide. Már egy ideje elment. Kerested már a király szobájában?
Gaius: Az este java részében nem volt ott, ez cseppet sem jellemző rá.
Agravaine: Nem mehetett messzire.
Gaius: Hát persze. Bocsássa meg, hogy megzavartam, uram.
Tudtam! TUDTAM. Tudtam, hogy Aggie bele van esve Morganába! Annyira sütött arról a jelenetről, mikor a 4x06 végén Merlin kiüti őt, és Agravaine megtalálja, és aggódva végigsimítja az arcát, majd gyengéden a karjába veszi és hazaviszi!
Fú. Vajon nem akarták a készítők, hogy még tudjuk, vagy már nem is fog „hivatalosan” belekerülni a történetbe?
Azért hátborzongató. Jó, nem vérrokonok, de akkor is.
És a Lancelot-Merlin jelenet... :3